A különös hangvételű darabban, amelyben narráció és hagyományos jelenetek sora váltja egymást, az óvodáskorától a főiskolás koráig követhetjük a főhős, Pálfy Andris életét – és a Kádár-rendszer utolsó húsz évét. Szülők, rokonok, barátok, szerelmek, példaképek portréi alkotják a tablót, amelyből kirajzolódik a rendszerváltást megelőző évek, évtizedek hangulata és a benne élők közérzete. Jellegzetes helyek és jellegzetes életutak; túlélési és boldogulási stratégiák, a szabadságkeresés és a megalkuvás különféle módozatai. Andris keresi a saját útját, menekül, lázad a rendszerben kijelölt helye ellen, miközben a családja elvárásainak is próbál megfelelni, és valójában nem tart semerre sem; története a felnőtté válásának története, amely félbemarad a rendszerváltás évében. Jánossy Lajos darabja, az Örök hely és mindenhol idő című regényének színpadi változata, lélekbe maróan idéz meg egy korszakot, a Kádár-kor szocializmusát és annak szűk levegőjét.