Az Idő legendája
Fordította: Imreh András
Ez a mű García Lorca legtitokzatosabb drámája. Megírásakor, 1931-ben, maga a szerző a „bemutathatatlan színház” darabjai közé sorolta. Mégis, már 1936-ban elkezdődtek a próbái Madridban, majd a költő halála miatt a bemutató elmaradt.
A darab főhősének, a Fiatalembernek öt évet kell várnia, hogy feleségül vehesse menyasszonyát. A várakozás örömteli a számára, mert így a valóság nem zavarja álmodozásában. Öt év múlva a Menyasszony lakásán zajló találkozás szakítással végződik. A Fiatalembernek ekkor eszébe jut a Gépírólány, akinek közeledését korábban visszautasította. Felkeresi őt, abban reménykedve, hogy mellette megtalálja élete szerelmét.
Különös szereplők (a Halott fiúcska, a Döglött macska, a Próbababa, Harlekin, a Bohóc, a Sárga maszk, a Visszhang) teremtenek jelenlétükkel szürreális világot a Fiatalember története köré. A darabban, melynek alcíme Az Idő legendája, összemosódik múlt, jelen és jövő, valóság és képzelet. A Fiatalember életének képei. Vagy csupán a képzelet műve az egész, és az Idő is megállt?
A magyar színházi hagyományban ritka, kivételes esemény a költői, szürrealista művek előadására tett kísérlet.
Az előadást létrejöttét támogatta:
