"1957. november 19-én aggódó színészek egy csoportja készült a közönség elé lépni. A San Franciscó-i Actors' Workshop tagjai. A közönség: a San Quentin Állami Börtön négyszáz elítéltje. Sarah Bernhardt 1913-as fellépése óta nem volt színházi előadás a San Quentinben. Negyvennégy évvel később Samuel Beckett Godot-ra várva című darabjára esett a választás, főként azért, mert nem szerepelt benne nő. Nem csoda, hogy aggódott Herbert Blau, az előadás rendezője is. Hogyan lépjenek a világ egyik legnehezebb közönsége elé ezzel a sötét, intellektuális darabbal, amely sok, művelt nyugat-európai nézőnél is kiverte a biztosítékot? (...)
Felment a függöny. Elkezdődött az előadás. És az, ami zavarba hozta a párizsi, londoni és New York-i színházak művelt közönségét, azonnal lekötötte az elítéltek figyelmét. Az egyikük ezt írta a börtönújság hasábjain: 'Három hatalmas bicepszű óriás odaállt az ajtóba, és várta a színésznőket meg a vicceskedést. Amikor rájöttek, hogy más lesz a műsor, hangosan elégedetlenkedni kezdtek, de úgy döntöttek, hogy megvárják, amíg elsötétül a nézőtér, és csak akkor mennek ki. Csakhogy elkövettek egy hibát. Nézték két percig. És végig bent maradtak. Megrázónak találták."
Martin Esslin
Az Editions de Minuit engedélyével, az SACD és a Hofra Kft. közvetítésével.
