Bóta Gábor: Komédiába forduló tragédia
Szophoklész: Trakhiszi nők - kritika
Sokak szerint klasszikus görög tragédiát a legnehezebb manapság játszani. Nem nagyon vannak már nagy formátumú hősök, és nem állnak már a színészek szájára a versbe szedett sorok.
Néhány éve Zsámbéki Gábor rácáfolt erre a tényre, amikor a Katona József Színházban megrendezte a Médeiát. Igazi sorsdrámát állított színpadra, erőteljes katarzissal, Fullajtár Andrea személyében pedig olyan formátumos hősnővel, aki – mondhatni – erre a szerepre termett. Az elmúlt évadban a Médeiát megrendezte a nemzetközi hírű Victor Ion Frunza is a Budapesti Kamaraszínházban, ő inkább egy érdekes, modernizált változatot állított színpadra, kevésbé elementáris színészi játékkal.
Ahhoz, ahogy most Gothár Péter megálmodta a Trakhiszi nőket a Kamrában, a Bakkhánsnők előadása állt a legközelebb ugyanitt. Amikor Zsótér Sándor megrendezte Euripidész művét, sok mai kisszerűséget, fonákjára forduló helyzetet, humort látott bele. Bizonyos pontokon már-már komédiába fordult a tragédia. Így van ez most Szophoklész halhatatlan alkotása, a Trakhiszi nők esetében is.
Gothár szerint valószínűleg tényleg oda a nagy formátum, a heroizmus; többségükben pitiáner alakok izgágáskodnak az életben ugyanúgy, mint a deszkákon. Kovács Andrea jelmeztervező egyenesen bohózatba illő fartöméseket alkalmaz. Olyan ruhákat ad a szereplőkre, amelyektől karikaturisztikusan elrajzoltakká válnak. Még a főhős haldoklásakor is annyira lehetetlen gyolcsrétegbe bugyolálja Hajduk Károly testét, hogy a színész alig tud moccanni. Ezen bizony minden kín közepette is nevetni kell. Gothár perspektivikusan távolodó díszlete pedig eljátszik azzal, hogy aki a messzeségből érkezik, milyen parány, majd hogyan nő meg fizikai valójában, miközben átvitt értelemben ebben a felfogásban csak Héraklész felesége nő naggyá.
A többiek szinte mind infantilisa gyermekdedek maradnak, nem képesek igazán átélni mások helyzetét. Ónodi Eszter azonban olyan nőt játszik, aki felül tud kerekedni, legalábbis egy időre, azon, hogy a férje megcsalta, sőt a szép rabszolganőt is – Ubrankovics Júlia – a házba viszi. Igyekszik bevetni minden bűverejét, hogy visszaszerezze az urát. Szirtes Ági fancsali ábrázatú, bagózó dajkája próbál félvállról venni mindent. A hírnökök, Kocsis Gergely és Lengyel Ferenc akár egymás ellen is fordulnak, és igencsak pénzéhesek. A kórus tagjai, Jordán Adél, Rezes Judit, Elek Ferenc és Mészáros Béla nem csupán kommentálják az eseményeket, hanem tevőlegesen részt is vesznek a játékban. Kovács Lehel Héraklész fiaként bugyuta ábrázattal áll a színen, jóformán fel se fogja, hogy mi történik.
Tulajdonképpen az történik, hogy Gothár lefokozta a tragédiát. Megmutatta, hogy ma már kevés a hajlamunk a heroizmusra. Pitiánerek módjára élünk, kisszerű lesz a halálunk is.
Magyar Hírlap, 2007. január 30.