Tompa Andrea: "Itt új formákra vannak bejelentve az igények"
Csehov: Ivanov - kritika
Az Ascher Tamás rendezte Ivanov sokkal hagyományosabb térben, eszközökkel dolgozik. A tér, Khell Zsolt díszlete, itt is remek és inspiráló. Valami átmeneti tér ez, váróterem vagy talán előcsarnoka valaminek, egy intézmény bejárata, nem lakótér, az bizonyos. Lepusztult szocreál és minden konkrétumtól mentes. Nem így a jelmezvilág, amely a hatvanas évekbe vezet, igen pontosan és részletgazdagon kidolgozva (Szakács Györgyi munkája). Díszlet- és jelmeztervező mintha nem ugyanazzal a megrendelővel dolgozott volna. Nem tudom, azóta sem tudtam rájönni, hogy az Ivanov földbirtokosai és grófjai pontosan mit keresnek ebben a hatvanas évek kelet-európai szocijában, és persze egy ideig az ember keresgéli a jelentést, az idézőjeleket, de aztán feladja, s legfeljebb elfogadja mint konvenciót. Ez a jólmegtalált tér nem az értelmezésben segít, hanem egy sokkal absztraktabb, szimbolikusabb olvasatot nyit meg.
Az Ivanov harmadik felvonása az előadás lélegzetelállító jelenete. Talán ez az a felvonás, ami miatt Ascher Tamás színre vitte az Ivanovot. Ez a hajdan nagyszerű, fényes jövőjű, ígéretes Ivanov egyszer csak szembesül azzal, hogy kicsiny lett, kevés és jelentéktelen, üres és elfásult. Ascher nagyon közel engedi magához ezt a figurát, s az előadás megrázóan személyessé válik. Ebben a felvonásban Ivanov fokozatosan levetkőzik: ez a folyamat, úgy sejtem, előbb darab és rendező viszonyában játszódott le, s a színpadi megfogalmazás mintegy metaforája ennek a szembesülésnek. A rendező hűvösen, tárgyilagosan tekint Ivanovjára, mintha csak saját tudatát elemezné; ebben a monokróm jelenetben hátulról világítja szereplőjét, akinek így csak kontúrjai látszanak. Ez is minimalizmus. És Ascher-Ivanov találkozása a színésszel, Fekete Ernővel tűzijátékszerű. Ő nem részletekből építkezik, mint az előadás szereplőinek nagy része, hanem tömbszerűen, mindenféle látványos színektől mentesen létezik. És létezése hibátlan. Ez az intellektuálisan-hűvös harmadik felvonás általa válik megrázóan testivé, személyessé, nyomasztóvá és reménytelenné. Az Ivanov harmadik felvonása az évad egyik eseménye. S bár élvezetes az egész, úgy, ahogy van, s a humor is, Csehovhoz hűen bőséggel mért, a részletek gazdagsága és minuciózus, realista építgetése, a figurák couleur locale-ja nekem felesleges. Az Ivanovban (is) látható fiatal színésznő, Szantner Anna számomra igazi felfedezés.
Csehov pedig kimozdult a „csehoviból". Jó évada volt.
Jelenkor