Cigányok – Katona József Színház
Hiszen jó ez, csak nem jó. Rengeteg jó tulajdonságát föl lehet sorolni a darabnak. Mer, bele mer vágni egy darab közepébe, és hagyja, hogy gellert kapjon a történet a golyótól,
hogy egy teljesen más darabot kezdjenek el játszani az első felvonás háromnegyedétől. Alkalmat ad, hogy a társulat kicsit fitogtasson, ilyen színészek dolgoznak nálunk. Szacsvay László a tökéletes poentírozó képességével, ahogy a pálinkaivásból szenzációt, szünetben és, ki tudja, másnapi ebédnél idézendő mondatokat mond. Keresztes Tamás a cérnával lazán odafércelt ízületeivel, Ludas Matyi-hetykeséggel, legényesen. Szirtes Ágit is elnézi az ember, pedig most nem jó, akarja, akarja, de nem képes kitölteni a „cigányasszony, ahogy Móricka elképzeli” kereteket. A színészek mellé jelmeztervező, Füzér Anni, színes, de mindenkinek egyszínű selyemruhák a darab elejéhez, Tersánszky Józsi Jenőhöz, mai nyomorúság a második feléhez, Grecsó Krisztiánhoz, cicanadrág fölött kilógó tanga, melegítőfelsők. Fehér háttér, forgószínpad, betolható ágy, ez a kimosdatott múlt, a falakon csorgó fekete festék – ez a jelen. Mintha a romantikus cigányjátékba a valóság rúgott volna bele egy hatalmasat.
Csak meg is kellett volna írni ezt a darabot is. A második felét. Nem vagyunk végtelen messze tőle, Grecsó Krisztián elmondható párbeszédeket ír, és nem akarja a könnyebb utat választani, kisebbségvédő hevülettel megírt vádbeszédet mondani szörnyű világunk felett. Mondhatni: szörnyebbnek látja ő a világot annál, tudja, hogy senkinek nincs igaza, nincsenek jól és rosszak. Ennek megfelelően színpadra is küld egy kiöltözött budai újságírónőt, aki följelent minden rasszistát, aztán gondolkodhat a néző, hogy vajon eljátszhatatlanul sztereotip ez a szerep is, vagy csak Kiss Eszter nincs eljátszós állapotában.
Akárhogyan is tervezték, végül szimmetrikus lett a dráma. Tersánszky mulatós, muzsikus cigányaiból társadalmi cigányok lettek, a félelem okai és áldozatai, akikkel nem lehet kijönni, mégis kell, mert itt vannak. És mi is itt vagyunk. A történelmi kedélyességből újságcikk lett, az már sajnos az újságcikkek hibája, hogy a valóság az ilyen riportokban sem jelenik meg. A színházi valóság pedig az ilyen darabokat kerüli, egyre reménytelenebbnek tűnik az ép bőrrel szabadulás, ezt a darabot nem lehet befejezni, talán mert nem darab. Végül a cigányasszony elmereng, majd népies-cigányos átkot szór a világra, mi meg mehetünk haza megátkozva a pihe-puha ágyba, és elalvás előtt még elégedetten gondolunk arra: megfürödtünk a mélyszegénységben.
2011. január 27.