Csáki Judit: Díszleváltás

Carlo Goldon: Az új lakás - kritika

Az új lakás - egy új lakás (új rendszer). A falak állnak, egyelőre csupaszon. A bakon festésre váró ajtó fekszik. Mesteremberek és segédek dolgoznak (a nép és az ő rétegei) - a lakók, egy ifjú házaspár instrukciói alapján.

Ezzel máris baj van; mármint a lakók instrukcióival. A hálószoba hol itt, hol meg amott legyen, az ágyak hol mutathatnak kelet-nyugati (Kelet, Nyugat) irányba, hol meg isten mentsen ettől. Szóval láthatni: férj és feleség között nem teljes az összhang (a két legnagyobb párt). Az egyik erején felül igyekvő és határozatlan, a másik erő-szakos és sznob (lennének ötleteim, de óvakodom a „szereposztás" pontosításától). Pénz per sze nincsen - ez minden konfliktus legfőbb forrása (no comment).

Goldoni Az új lakás című komédiájának ez a néhány mondat (zárójelek nélkül) inkább az alaphelyzete, minta cselekménye. A zárójeleket és a konzekvens belemagyarázást a cselekmény is elbírja, egészen a nem túl happy happy endingig: amikor is a nagybácsi, aki jó ideje már haragban van unokaöccsével és annak családjával, egyszerre megenyhül és a zsebébe nyúl (nagybácsi=IMF, Közös Piac, külföldi befekte- tők). A darab azért bírja el ezt a meglehetősen szimpla parabolát eredményező belemagyarázást, mert nem eléggé jó. A szerző oly módon kombinálja két kedvenc színi műfaját, az életképet és a helyzetvígjákékot, hogy azok egymást gyengíteni képesek. Vagy az egyik mutatkozik, vagy a másik játszódik. Ettől aztán mintha stroboszkóp szaggatná meg a játékot is.

Az ifjú pár frigye mint előtörténet hátterében ködbe burkolódzik az a bizonyos nagybácsi, akivel szemben alighanem polgári engedetlenségi mozgalmat indított apja halála után az ifjú férj és húgocskája - így estek el mindketten (sőt mindhárman) a vastag pénztárcától. A húg előtörténete egy szerelmi vonzalomról szól egy bizonyos Lorenzino iránt; s az egész költözködés (rendszerváltás) meg új lakás azért van a terhére, mert az előző lakásból gondtalanul folytathatta vonzalma ápolását.

Az új lakás egy házban van (kontinens; Európa). Következésképp felső szomszédok is vannak (északi szomszédot illene mögéjük sejtenem); egészen véletlenül Lorenzino nagynénje és annak hajadon húga. A néhány kötelező bonyodalom elsimítása után totális happy ending jön: a fiatalok is egymásra találnak, az állástalan is álláshoz jut (mert az állásokat pénzért adjákveszik), az ifjú házasok is megmenekülnek a csődeljárástól - igaz, komolyan meg kell ígérniük, hogy nagyon össze fogják húzni magukat.

A cselekmény fordulatai között vannak az életkép részletei. A férj és feleség közti feszült séghez (inkább szításához, semmint csillapításához) „barátok" asszisztálnak: álelőkelőségek és a férj élősködői. A fiatalasszony és a férj húga között parázs jelenetek zajlanak, hisztériás rohamok duettben. A fenti szomszédok parvenüsége ellenére sem kellemetlen hatású tablóját előbb álszent kíváncsiskodás, pletykálkodás, majd a történetbe való tevőleges beavatkozás vonja be ajátékba; a végén itt történik meg majdnem minden: itt legalább van berendez(ked)és.

A két műfaj között és a játék mértani közepén Lucietta, az archeszobalány áll. Cserfes és hűséges, öntudatos és energikus; ő az egyetlen, aki egyformán otthonosan mozog fent is meg lent is. Ugyancsak ő az egyetlen, aki viselkedésében nem érvényesíti a különböző osztályokhoz, rétegekhez tartozókkal szembeni kötelező különbség et - a nagybácsi ebben akár társa is lehetne, ha az lenne; de ő a pénz csinálta osztály maga, tehát a pénz mentén osztja két részre a világot. Ebbe is mennyi belemagyaráznivaló kínálkozik...

Akárcsak abba, hogy az igencsak sivár, beköltözés előtti állapotban leledző lakás milyen gyorsan változik át berendezett otthonná - Antal Csaba díszlete szokásos erényei mellett ezúttal játszik is: egyszer előttünk mutatják meg a díszletmunkások, hogy is történik ez. Mármint: milyen egyszerűen. Ajtószárnyak beillesztése, a fal mögül előtűnő rejtett világítás - és kész is a váltás. A díszletváltás.

A nagybácsi mogorva és introvertált, de azért vajszívű. Igaz, a puhítási jelenet fantasztikus: egészen őszintének hat. A fiatalasszony szánjabánja bűneit, nagyravágyását, fennhéjázását, erőszakosságát, élv- és férjhajszolását. Az illú ziókeltés tökéletessége, fű-fa ígérgetése meghozza a kívánt eredményt: a pénztárca kinyílik. És valamennyi szereplő földig hajol a jóságos adakozó előtt - hanem az arcuk, az aztán semmi jót nem ígér. És ez a finálé.

Az eddigi leírásban a zárójelek fogyatkozása tudatos és szándékos „beavatkozás" eredménye; s egyúttal leképezése a premierközönség befogadási mechanizmusának. Nem az előadásnak tehát, amely szerintem a fentieknél sokkal- sokkal kevesebb utalással dolgozik- majdnem semennyivel, mondhatnám.

De a közönség valami ilyesmit akart látni Ascher Tamás rendezőtől és a Katona József Színháztól. Goldoni műve pedig láthatóan alkalmas alapanyagnak bizonyult ahhoz, hogy áthallás, fel- és alhang keletkezzen belőle a nézőtéren - egy ideig. Mert aztán az aktualizálás következetes rendezői elutasítása megtette a magáét: a nézőtéren sokan csalódottak lettek, unták magukat és a játékot.

Pedig abban meglátásom szerint számos pazar elem volt. Nekem az is tetszett, hogy a lakás lakás - bútorral vagy anélkül -, és nem ilyenolyan rendszer. Hogy sem a fő-, sem a mellékszereplőket nem kellett ismert és unt nevekkel behelyettesíteni. Hogy a hisztéria női nagyjelenet volt, és nem egy társadalmi osztály sérelmének artikulációja. Hogy a Horváth József kárpitosmestere által vezényelt segédek hadseregének pénzt követelő, fenyegetően csendes képe az eltagadhatatlanul komoly felhang ellenére sem az utcára vonuló munkásság jóslata. Hogy nem ennek az előadásnak a hatására kell ráébrednünk arra, mi történik nálunk a rendszerváltás ürügyén.

Arra sokkal inkább volt módunk rádöbbenni, hogy mi történik a Katona József Színházban. (Bár „döbbenésről" nincsen szó; a folyamat lassú és világosan látható jó ideje.) A Goldoni-darabbal például az történik, hogy a színészfoglalkoztatási gondokkal küzdő színház sok legyet üt egy csapásra - s e csapások „csapásnercben" remekek. A színház két dívájának, Básti Julinak és Udvaros Dorottyának két, egyformán főszerepet ad, és a frissen ideszerződött Csákányi Eszter is a hozzá talán legillőbb komikai szerepkörben debütálhat rangos partnerek közt. Ugyancsak a foglalkoztatáshoz tartozik, hogy a másutt vagy máskor főszerepet játszó színészek itt hagyományosan szívesen adnak egy-egy markáns - azzá tett - karaktert. Ezt teszi például Sinkó László az egyik, „nem velencei" barát szerepében. Ő a hajlékony, simulékony elegáns - figurájának tartalma a stílus, a modor, a késztermék maga az üresség.

A főszereplők úgy játszanak, ahogy tudnak; s már tudjuk, hogyan tudnak. Amit tesznek és ahogy teszik, ismerős - de ettől még nagyon jó. Udvaros és Básti közös jeleneteikben - például abban, amelyikben a szomszéd bemutatkozó látogatásának első számú címzettjén kapnak hajba- alkati, képességbeli hasonlóságukat és különbözőségüket majdhogynem betétszerűen, játékosan mutogatják. A veszekedés koreográfiája is erre épül, hisz Ascher kiválóan ismeri mindkettőjüket.

Akárcsak Csákányi Esztert, akinek rendesen nemcsak az abgangra, hanem a mindannyiszor kitalált - és olykor jelmezzel is „megsegített" - bejövetelre is mindig jut poén; hol egy partvisnyél, hol egy tárnyérhalom (ez később majd „elsül", akár Csehovnál a pisztoly), hol egy fátyol, hol meg csak Csákányi kell hozzá.

Egyszerre rendezői és színészi találat Csomós Mari polgárasszonya. A „fenti szomszéd" szinte végig egy fotelben ül, felsőtestének mozgatása szinte önmagában képes mesélni egy élet öncsalássorozatáról, a mellőzöttség, „kisemberség" szólamokkal telített túlkompenzálásáról

Blaskó Péter kissé bugyuta férjét láttuk korábban komolyabb hangszerelésben is; az ő színészi rutinjának szervült része már a balekság. Akárcsak Vajda Lászlóénak a mogorva, de tulajdonképpen jószívű barát, nagybácsi, oldalági rokon - szintén a balek egy árnyalata.

Ascherral az élen megfelelően abszolválta a feladatot a szinház társulatának derékhada -- de ezúttal nem megvilágosodni, megtisztulni vagy tüntetni, pusztán szórakozni lehet elmenni ehhez a Goldoni-produkcióhoz. S akinek ennyi jó kevés...