Túszdráma a színpadon
Mottó (saját): Azt már tudta mit tegyen Bór Berciben, de fogalma sincs, mit csináljon Jód Olgában.
Milyen a mi békés világunk? Ma éppen Brüsszelből és Firenzéből jön a hír egy-egy őrült ámokfutásáról (ja igen, a Punk rock a Pestiben); a horrorfilmeken begerjedő ösztöneit kiélőről a Kamrában már próbálják Helmut Krausser darabját: Bőrpofa – a VRRRRRÜMM láncfűrésszel; és megy már Torsten Buchsteiner drámája, a Nordost. A középkor sötétje borul ránk, vagy csupán a mindent elöntő bulvár teszi túlzóan e rémségeket a kirakatba?
A szerző mesterien dolgozza ki saját zseniális ötletét erre építve:
„A darab a 2002. októberi moszkvai túszdrámát dolgozza fel, amikor 42 csecsen terrorista elfoglalta a Dubrovka Színházat, és a Nordost című musical éppen futó előadását félbeszakítva 850 embert ejtettek túszul. A terroristák követelése az orosz csapatok Csecsenföldről történő teljes kivonása volt; a háromnapos túszdráma végül 130 ember halálával végződött.”
Az író három nőt választ ki, akik egyéni nézőpontjukból mutatják meg, mint élték ezt meg. Az életének minden reményétől megfosztott csecsen terrorista, aki már csak az isteni ítéletben bízik, a túszul ejtett néző, aki szenvedő alanyként értetlenül fogadja a többség tehetetlenségét a maroknyi, de végletesen elszánt kisebbséggel szemben; a túszokat kezelő orvos, aki gyermeke és férje révén két oldalról személyesen is érintett – ők egymásra rímelve saját szemszögükből mondják el a történetet. Az író tökéletesen hihetővé teszi mindhármuk lelkivilágát. Egyszerre látunk három monodrámát, Forgács Péter látszólag eszköztelen, de valójában kibontó rendezésében, három, szerepével tökéletesen azonosuló színésszel: Bodnár Erikával, Fullajtár Andreával, Pálmai Annával.
A december 14-i előadás után a szerzővel beszélgethettünk. A megnyerő, természetesen kedélyes írót jó volt megismerni – de az igazat megvallva nem tett hozzá az előadás élményéhez. A szerző szerint sem az orosz hatalom sem a csecsenek nem szeretik ezt a darabot, mert egyiknek sem szolgáltat igazságot, és senkit sem ítél el maradéktalanul. "Ha úgy írtam volna meg a darabot, - fogalmazott Torsten Buchsteiner -, hogy a szeptember 11-i New York-i tragédia után játszódna, és egy terrorista, egy, a tornyokból előkerülő túlélő és egy tűzoltó lett volna a három mesélő, akkor Amerikában sem fogadták volna szívesen, és talán el is utasították volna." Az én gebellai sugallatom pedig az, hogy ugyan semmi sem menti az őrült merénylőket, de a világ bajainak megoldatlansága érveket ad az ő tetteikre és gondolkodásmódjukra.
Ajánlom mindnyájunknak, akik valamiképp tétlen többség vagyunk.